Mekkora agykapacitás kell ahhoz, hogy valaki hajót építsen és 15 mérföldnyi viharos hideg tengeren átevezzen? Egy csimpánz vajon képes lenne erre? Nem valószínű. És vajon őseink, a Homo erectus, hogy pontos legyek, lehettek erre képesek 800.000 évvel ezelőtt, ami egyébként 750.000 évvel korábban volt, mint az eddigi legrégebbi vízi járműre utaló maradványok? Mike Morwood szerint igen. Tavaly az ausztrál archeológus, a New South Wales-i University of New England-ról bejelentette, hogy olyan maradványokra bukkant, amelyek, szerinte, bizonyítják, hogy a Homo erectus hajóval eljutott Indonézia partjaihoz.
Archive for the Kultúra Category
Goethe mondotta: “A vidámság minden erény anyja”. Köztudott, hogy bárhol a világban is járjon az ember, az adott ország világát, politikai berendezkedését és minden ezzel kapcsolatos dolgot az emberi humor rögtön “ágyútűz” alá vette. Szenes Iván gyűjtését tartalmazza ez a könyv, korszakonként és témakörönként rendszerezve, mintegy 220 oldalon. Előszóval, jegyzékkel, névmutatóval egy tökéletesen egybeszerkesztett könyvet vehetünk a kezünkbe. Annál érdekesebb a tartalma!
A különlegességét az adja, hogy egészen 1848-tól 1994-ig tartó időszak gyűjteménye ez, és nemcsak viccek, anekdoták, hanem karikatúrák és adomák tömkelege szerepel benne.
Continue reading Történelmünk humorban: Ferenc Jóskától – Antall Jóskáig
M. Night Shyamalan legújabb filmje Lány a vízben címmel csobbant a mozikba, egyenesen a rendező mesevilágából. Bár eddigi alkotásaiban is nagyon ügyesen keverte a fikciót a mai nyugati civilizáció valóságképével, a Lány a vízben túlmutat ezen a megszokott vonalon: abszolút átesve a ló túloldalára, mindent feltesz a mese lapjára. A rendezőtől megszokott ügyes módon azonban e világot (ismét) huszadik századi környezetbe ültetve bontja ki szemünk láttára.
A Lány a vízben filmjében tapintható és érezhető az emberiség belső őskonfliktusa. A mesék hősei (tündérek és démonok) valójában az ösztönvilág és a magasztos isteni elvek konfliktusát, összecsapását mutatják. Shyamalan jól mutatja, hogy míg egyik része lelkünk szilárd, kemény mezejéből bújik elő, addig a másik a képlékeny nedvességből szól hozzánk, s próbál utat mutatni életünk mezsgyéjén. A viadal egy életen keresztül játszódik bennünk, és mai világunkban úgy tűnik, hogy a nyers ösztön tapossa porba sarkával az erkölcs fejét.
Vannak kezdeményezések. Ezzel nem mondok újat, ez köztudott. Temérdek zenekar, kis banda próbálkozik azzal, hogy valami fenemód újat, nagyot alkosson. Most egy olyan műfaj-és stílusötvözés valósult meg, ami ritka jól szól!
Bíró Eszter és Fodo nevének ismerete szükséges ahhoz, hogy kicsit közelebbről megismerjük ezt az új, Ezter névre keresztelt formációt és zenéjét. Az énekesnő rengeteg film-színdarab-musicalszereplés és egyéb, zenekarokban való közreműködés után készített egy lemezt. 2006-ban látta meg a boltok polcait a Zenéim című első saját lemeze, amelyen régebbi, újabb, és sok érdekes dal hallható (többek között egy duett Presser Gáborral). Fodo nevét elsősorban a billentyűvel és az ütőhangszerekkel köthetjük össze. Sok zenekarban megfordult már, a populáristól egészen a világzenei és jazzes együttesekben is hallhatjuk játékát. Kiváló muzsikus, és igen fiatal hozzá.